Kiheréltük a férfiakat?

LoveBuzzler


2017-11-21 21:01:13


Kiheréltük a férfiakat?

Kiheréltük a férfiakat?

Hogyan jutottunk el idáig?

 

/Szerzői megjegyzés: természetesen a kivételek, azok mindig azok. Akinek nem inge, ne kapja magára és sorolhatnám. Tegyünk eleget ezzel, a kötelező toleranciakampánynak, miszerint senkit nem sértünk meg lelki mivoltjában, valamint ne kritizáljunk és véleményezzünk semmit, mert azzal valakit vagy valamit biztosan megbántunk. Köszönöm a figyelmet! - Uraim, csak akkor dacoljanak a cikkben említett eszmékkel, ha vállalják, hogy önök hímsoviniszta titulussal lehetnek gazdagabbak./

 

Jelenlegi „civilizált általános családmodell”:

Adott két „férfi”, x számú gyerek, – akik többnyire jó későn születtek biológiai óra szerint. Ők mind egy háztartásban élnek egymás mellett, ahol mindenki elvan a maga világában.
A háztartást fenn kell tartani
, így adottak a „modellünk belüli férfiak, szülők”, akik karierrjük és megélhetésük érdekében dolgoznak egy nap 24 órából 48-at.
Adottak a gyerekek, akik az interneten realizálják a valóságot, és álomvilágban, pedagógusoktól kapott nevelés útján igyekeznek felnőni.

/Akkor még egyszer, akinek nem inge ne vegye magára!/

...

Biztosan szembeötlő volt: két férfi: azaz, a „nő és férfi”.
Miért szerepel a fenti szemléltetésben ez idézőjelben és
egybevont nemiség alatt?

Mert a természet még nem teremtette meg, még nevet nem adtunk neki. Mert ebben a sémában a férfi nem férfi. A nő meg nem nő.
A nő szeretne férfi is meg nő is lenni, de nem tudja melyik inkább, a férfi meg sodródik. Próbál határozni úgy, hogy a családi béke is meglegyen a ház felének rendbetartásával – mert hozzáadódott a feladatköréhez – és a nő támogatásával minden téren, a terheket közösen cipelve. Mindezt úgy, hogy azért legalább az ágyban férfinak érezhesse magát.

 

Aztán igazából ki kért ebből a „családmodellből”?

Hát köszöni szépen a társadalom egésze, de senki.

Miért nem kér ebből a tortából egy szeletet senki sem igazán? Miért elégedetlen ezzel a felállással mindenki? Vegyük sorra a keringő eszméket, hogy kiderüljön.

 

A nők el vannak nyomva a férfiak által a kapcsolatban és rabszolgák a saját házukban. Ki kell takarítani, gyereket kell nevelni, meg kellene főzni stb.

 

Régi időkben, amit ma munkával kell elérni, azt megoldotta egy jó házasság. /Tisztelet a kivételnek/. Aztán jöttek a házassági szerződések és az örökösödés törvényi szabályozása. Háztartási forradalom keretében a nők csatlakoztak egy izmushoz azért, hogy ők is dolgozhassanak, szavazhassanak, önállóak lehessenek és ne csak a házasságban, gyereknevelésben bontakozhassanak ki. Viszont mi ezzel a probléma?
Semmi más csak az, hogy megint a ló túloldalát találtuk meg. 
Nem vettük figyelembe, hogy ha a férfi elnyom egy nőt a kapcsolatban, ott komoly pszichológiai problémák vannak. Egyrészt, mert a nő tűri, hagyja, másrészt a férfi fejében is torz képek uralkodnak. Ezek alapvetően nem egészséges párkapcsolatok. Csupán, mivel nem volt "divat" válni, így erőszakként aposztrofálták a nők a kapcsolatukat, amiből szó szerint ki akartak törni. Ahogyan ez rendjén is van, de a válás egyszerűbb, mint himsoviniszta jelzővel illetni másokat, és elférfiasodni. Ezek a nők büntetésként élték meg, hogy takarítanak, főznek, mosnak - magukra nem gond - de az, hogy a férjük felé gondoskodást kell tanusítani, azt igen.

De az tény, hogy azok a nők, akik elégedettek a kapcsolatukkal, boldogok a párjukkal, önszántukból gondoskodnak róluk, velük született ösztön által! Szeretnek otthon lenni és otthont teremteni a párjuknak, önmaguknak, gyerekeiknek és a betévedt rokonnak, barátoknak, kiskutyának stb.

Tehát az a kijelentés, hogy egy nő csak házirabszolga otthon merően szélsőséges, és félrevezető.

 

A férfiak elnyomják a nőket
a munkaerőpiacon

 

Ha el lennének nyomva nem lenne mindenhol többségében női munkaerő. A műszaki boltban, a kasszában, az irodákban, a hivatalokban, az iskolákban, az óvodákban, a szórakoztatás iparában stb.

Előbb vesznek fel egy munkahelyre egy kellemes megjelenésű nőt, mint egy okos, szakmájához nagyon jól értő férfit, ugyanarra a meghirdetett posztra.

Minden lehetőség adott a nő számára is, annak érdekében, hogy legyen háza, családja, munkája, karrierje, cége, jó ég tudja minje nem. De a gyereket be kell áldoznia későbbre. Ezt akarták a nők elérni - ez a demagógia, de nem minden nő akarta ezt! Ezt egy nagyon szűk rétege akarta csupán, de mivel elérték, a többi alkalmazkodik... A nők nagy része csak azért megy bele nap mint nap a munkahelyére, hogy elérje azt, ami régen természetes volt. A lázadás előtt. Gyereket akar mielőbb, csinosítani az otthonát, a párjával együtt lenni, élni, szórakozni a barátaival, főzni stb. Azért dolgozik, hogy megtehesse.
Tehát volt egy forradalom az ellen, amiről nem tudtuk, hogy jó addig, amíg el nem veszítettük az okozott forradalom miatt.... aham... hát itt tartunk most.

 

"Csak arra vagyunk jók, hogy mossunk, főzzünk, takarítsunk, meg szüljünk”.

 

Akkor miért erre vágynak? Hát azért dolgozik ő is, (többnyire a férfi, a párja is) a kapcsolatukban, hogy ez meglegyen. Mert nagyon vágyik gyerekre, arra, hogy csinosítsa a házat, arra hogy rendezettek legyenek a körülményei. Akkor most ez kárhozat, ami eleve gondoskodási ösztön, és biológiai tény, hogy szülésre csak ő képes?

 

Önmegvalósítás és a
jóval többet kell dolgoznia minden nőnek paradoxon

 

A férfi dolgozik. A nő dolgozik addig, mint egy férfi. A háztartás fut. A gyerek reméljük haza fut. De mi van meg? A szupernő ideál. Maga a csoda. Aki egy személyben alvás nélkül is mindent elvégez otthon is és a munkahelyén is. Volt egy szuperanya kultusz.
De ez megbukott. Na ekkor kezdődött a férfiak töketlenítési akciója. 
Amikor már maguknak beismerték a modern nővé válni akaró háziasszonyok, hogy hát férfi munkát végezni és háztartást is vezetni együtt nem megy egyedül. Ekkor leborult a szupernő ideálja a piedesztálról, és elkapták a férfiak heréit.

 

Ezek csak szemléltetések.
„Hát pici szívem, segíts már legalább annyit, hogy leviszed a szemetet.”
Másnap: „Jajj ,hulla vagyok, elmosogatsz?”
Harmadnap: „Elhozod a gyereket a suliból? Bemegyek túlórázni.”
Negyedik nap: „Ugye megoldod, hogy a szülőin ott légy”...

 

Szépen lassan megszületett a munkamegosztás. Nem az, ami anno volt, hogy vannak férfi és vannak női munkák szépen szólva. Férfié a fűnyírás, favágás pl. A nőé a mosás és a főzés pl. Hanem csak a nő addigi feladatkörének munkamegosztása. Amibe a férfi, ha belemegy akkor remek, sokszor nincs is sok választása - ha nem megy bele, akkor meg hamarosan lezárul a kapcsolat és ki - ki megy a maga útján.

Ha belement férfi emberünk, akkor csinos feminin valami lesz belőle, mert a dolog ritkán alakulnak úgy, hogy nem növekednek az elvárások, amellett, hogy hát azért a régi favágás és társai is legyenek elvégezve. Egyenrangú kapcsolatban legalább addig eljutunk, hogy a férfi feladataiba is besegít a nő és fordítva, valamilyen élhetőbb verziót kialakítva.

 

A férfi marad otthon a gyerekkel és 
feleségként él

 

A végső tökönrúgás és herélés az, amikor elvárjuk, hogy a férfiből nő váljon. Csodálkozunk, ha nem érzi magát férfinak?! A szülést még nem tudja megoldani - „de dolgozunk rajta” - ám a többit azért igen.

Már csak azt kell elintézni a jövőben, hogy ha létezik reinkarnáció, akkor végre a jó testbe küldjenek már le mindenkit.

 

 

A férfiak mikor adtak engedélyt a saját kiherélésükre?

 

Mikor az izmusunk felütötte a fejét, nem beszéltek róla maguk a férfiak. Hisztiként aposztrofálódott, nem volt veszélyes, elképzelhetetlen volt akkoriban, amit el akartak érni. Az "elnyomott nők", akik szavát feljebbvalónak érezte a többi nő, elkezdte szítani a tüzet - többnyire azért, mert az ő férjeik voltak magasabb pozícióban.

/Tehát Mari férje a polgármester, és ő a nők körében kivívta a polgármester felesége titulust,így már volt valaki. Azaz a szava sokat nyomott a latba. De Mari nem volt épp boldog, mert ő csak a polgármester felesége volt. Nem akarta igazán a házasságát, így gondolt egyet, na akkor majd ő is lehet polgármester. Elültet az átlagosabbnak számító feleségek között egy-egy fertőző gondolatot, és lázadásba hajtja őket./

A férfiak nem voltak felkészülve arra, hogy a munkahelyi napi csatározások és elvárásuk után még otthon is harcolniuk kell. Mivel ott nem számítottak támadásra, így szépen sunyin kibontakozott a céltalan forradalom. Hiszen a férfi csak nyugalomra vágyik a fáradt munka után, háborítatlan otthonra.  Aztán mivel lelki békéjét sehol nem lelte meg, így beletörődött és teret adott mindennek, mindezt úgy, hogy saját jogait, mivoltját, önbecsülését nem óvta meg, mert csak pihenni akart... Belement mindenbe, csak hagyják már végre békén.

 

Hát meg valljuk be, nem igazán van olyan vita, otthoni veszekedés férfi-nő között, ahol ne a nő nyerne... Mert a külvilág felé hordja a nadrágot, otthon pedig a feleség veszi fel - általánosságban így van ez.

A végére eljutottunk addig, hogy már többnyire a férfi alkalmazkodik a nőkhöz, fordítva meg ritkán. Az meg elképzelhetetlen, hogy kölcsönös legyen? Úgy nézünk ki manapság.

 

Kevesebb a nők
fizetése

 

Hát mikor, kinek, hol, nem? Vannak munkahelyek ahol a nő, máshol a férfi keres többet. Mindig ezekben a végletekben gondolkozunk, hogy lehessen terelni a problémát. Valljuk be, ebben az országban nagyon kevesen keresnek tudásuknak, munkakörüknek megfelelő bért.

 

Az én szavam nem számít,
mert nő vagyok

 

Ha otthon nem számít, akkor ott hatalmas párkapcsolati problémák vannak. Uralkodót és nem társat választott magának az, aki nem egyenlő fél akart lenni. Ez hatalmas gond.

 

A munkahelyen ha nem számít, akkor meg van egy megjegyezni való dolog:

A férfiak ezt, a hierarchikus munkamorált és szakmák sorát, év századok óta folyamatos fejlesztésekkel, átalakításokkal formálták. Amiben eddig nem szerepelt a női szakma, a női temperamentum stb. Tehát ahhoz, hogy „bekerüljön egy nő a tápláléklánc eme zordságába” igenis alkalmazkodnia kell.
Akik tudtak alkalmazkodni és férfias mivoltot magukénak tudni, áldozatokat hozva, azok sikeresek is benne. Befogadták a férfiak, sokakat tisztelnek is és felnéznek rájuk. Akik nem akarnak alkalmazkodni, hanem izmussal kiharcolni a megkülönböztetéseket, azoknak nem sikerül. Legalábbis elég nyögvenyelősen, gyerekes látszattal.

Mert az izmussal takarózni annyit jelent, hogy nem akarok versenyezni. Követelem a diszkriminációt – holott ez ellen küzdenek, de mindegy – csak mert születésemnél való jogom, hogy kiváltságokkal indítsam az élet nevű játékot, és kicsit itt-ott csalva én nyerjek, uraljak mindent.

 

Tehát összességében leszűrhetjük, hogy ez a minta torz és természetellenes.  Sem a nőknek, sem a férfiaknak nem jó - tisztelet megint a kivételnek. Most akkor mi legyen?

Hát le kéne ülni beszélgetni.

Nem úgy, hogy férfiak külön és a nők is külön. Hanem együtt!
Megfelelő egyensúlyra törekedni és kialakítani egy új mintát, ami mindkét fél számára előnyös. Mivel a piac átalakult, női szakmák is teret nyertek, kifejlődtek, így már a folyamat megálllíthatatlan. De azt, hogy milyen irányba tartson, valamint a jövőre vonatkozóan visszanyerje ki-ki a nemi szerepét (természeteset) azon még változtathatunk!


 

 

 

 

Eleged van már a magányból?

Találd meg te is a társad, a LoveBuzzler társkeresőn

  • Gyors regisztráció
  • Fényképes társkeresés
  • Komoly kapcsolat
  • Valódi felhasználók
  • Moderált adatlapok
  • Kétféle kereső
  • Telefonszámmal

Regisztrálj kb. 1 perc alatt, és böngéssz valós adatlapok között. Felhasználóink nagy része komoly kapcsolatot keres.

Találd meg Te is a párod

Regisztrálok