Miben befolyásol minket a média?

 

 

 

Véleményünket, hozzáállásunkat számos dolog befolyásolja. Milyen legyen az öltözködésünk, hogyan viselkedjünk, mit szabad és mit nem, hogyan kéne élnünk, milyen alakkal kéne rendelkeznünk, mire lehet felnézni, mit kell elítélni és így tovább. Mi az ami a leginkább befolyásol minket ezekben?

 

A média
 


Két élű „fegyverként” alkalmazható. Úgy ahogyan megvan az a „képessége”, hogy a világban való történésekről képet kapjunk, úgy megvan az is, hogy befolyással bír arra, hogyan lássuk azt. Sokszor egyoldalúan szemlélünk általa eseményeket, elvárásokat.

 

Segít végletekben gondolkoznunk és irreális elvárásokat támasztani önmagunkkal szemben.

 

A kép amit ott látunk „szervezett”. Egy pár perces műsor is több ember összehangolt munkájának eredménye. Minden részletet gondosan megterveznek, hogy „eladhatóvá” váljon. Mivel szeretjük a nagyon szép dolgokat, álmokat, vágyakat megélni, még ha csak filmen, műsorokon, könyveken keresztül is, így ezek alapján működtetni kell egyfajta „álomgyárat”, ahol nem mindegy ki hogyan néz ki, hogyan viselkedik, hogyan beszél, hol van, milyenek a körülményei, hogyan vannak előadva az őt ért események stb.

A negatív dolgokra hamar felkapjuk a fejünket, megosztjuk, hogy ezzel felkészítsük környezetünket ilyen is van, „ettől lehet most félni” alapon. Rá vagyunk hangolva a drámákra. Viszont sokáig nem szeretünk ezekkel foglalkozni, mert életünk nem éppen stressz mentes, így keressük a megnyugvást adó elfoglaltságokat, helyzeteket, nézni és hallgatni valókat. Így nagy teret kapnak a show műsorok, fantasy filmek és sorozatok, animációs filmek, vígjátékok, rádió stb. Ezek véleményformáló szerepe óriási. Mivel manapság „bárkinek lehet véleménye” (internetnek hála meg is tudja osztani), így könnyen tetten is érhető a hatásuk.

Valami vagy jó vagy rossz. Elítélendő vagy imádni való. Szép vagy csúnya – manapság gyakran átlagos…

Tiszta mese. Ok-okozat, változás, átmenet? Párkapcsolatainkat úgy éljük, hogy ha valami baj van lecseréljük. Ha anyagilag szemléljük a dolgokat vagy nagyon gazdag, vagy hajléktalan. Ha tudásunkat tesszük próbára vagy teljesen rossz vagy kiemelkedő. A gondolatmenet végeredménye az, hogy csak ezt a két stádiumot, a két végletet tudjuk megélni és a többit figyelmen kívül hagyjuk. Nem tudunk örülni annak amit már megéltünk. Ha pl. sikerül megvennünk egy lakást, már a hibáit keressük vagy szemléljük melyik szomszédnak van nagyobb, tágasabb, szebb. Ha látunk egy sikeres embert akkor csak azt látjuk, hogy van nagyon sikertelen és nagyon sikeres. Azt sosem kérdezzük meg vagy látjuk meg, hogyan lett sikeres.


Növeli előítéleteinket más emberekkel kapcsolatban.

 

Sokszor az is elég, hogy meghalljuk honnan származik. Említettem, hogy a negatív hírekre jobban figyelünk. Ezek megmaradnak, mint rizikófaktorok az emlékezetünkben. Pl. Sokszor halljuk, hogy x városba betörtek. Egy héten a híradóba bemondják háromszor-ötször ugyanazt a várost (holott más városban is betörtek ugyanazon időben, de annak a hírértéke mondjuk kisebb mert a kár mondjuk nem volt akkora, vagy nem sikerült utolérni az informátort – bármi lehet amiatt nem), hogy ott betörtek máris felkerül egyfajta tiltó listára. Elkezdünk általánosítani, hogy ott félnek, rettegnek az emberek, megbízhatatlan oda pl. nem költöznénk, ott ilyen-olyan tulajdonságú, gondolkodású személyek élnek. Így bizonyos helyről származó emberekkel fenntartásokkal vagy egyáltalán nem ismerkedünk meg.

 

Elvárjuk a kész megoldásokat

 

Most ezzel nem az a probléma, hogy miért ne oldhatnánk meg valamit egyszerűbben, ha van rá mód. Nem ez a gond, hanem az, hogy szokássá válik és vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet „tárgyiasult módon” pikk-pakk mód megjavítani. A legkiemelkedőbb példa erre mi magunk vagyunk. Hiába akarok én magamon változtatni egy nap alatt, ha képtelen vagyok rá. Hiába gondolom azt a párkapcsolatomban, hogy a problémát könnyű megoldani, ha nem fog menni pár nap alatt. Hiába cserélem le a kapcsolataimat, hogy majd a következők jobbak lesznek, ha bennem vannak rendezetlen problémák. Hiába várom el a barátaimtól, hogy ha elmondom a gondjaimat „oldják meg” , adjanak használható tanácsot, ha nem megy, időbe telik a megoldásuk. Mert ezekben mindenhol ott vagyunk. Nekünk kell megcsinálni, nekünk kell döntenünk, nekünk kell mérlegelni. Az ember sokszor kiszámíthatatlan, és minden esetben sokban különböznek. Erre nem várhatunk el kész megoldásokat, recepteket csak iránymutatást.

 

Olyan életre vágyunk, amit az ismert emberek élnek

 

Azaz helyretéve a mondatot, olyan életre vágyunk, amit az ismert emberek sem élnek. Ez egy színház. Minden megjelenés, mondat, viselkedés szervezett szakemberek munkája. Senkinek sincs tökéletes háza, kinézete, élete, párkapcsolata, nyaralása, gyereke, anyagi helyzete stb. Ezek a mi „beadott” vágyálmaink. Azért működik, mert van egy szelete ami igaz és ez meg van szépítve, egy jól előadott hazugság, és ezt szeretjük elhinni, mert megnyugtató, hogy lehet ilyen is. Utána amikor eljutunk addig, hogy párkapcsolatunk, gyerekünk van, akkor meg elkezd gyötörni a bűntudat, hogy nekünk ez nem sikerül, úgy ahogy ott láttuk.
A vicces az, ha ez rajzolt, vagy animált karakterekkel lenne fűszerezve, akkor tudnánk, hogy ez egy kitaláció. Ahogyan a hamupipőke, kis hableány stb. De ha meseszerű történeteket show műsorban, ismert emberekkel reprezentálva, életszerűbben tálalunk az már hihető és akarjuk, vágyjuk is azt.

 

Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy

 

Ne változz, ne keresd a hibát a tetteidben, életedben. Igazodjon hozzád mindenki más, mert én ilyen vagyok. De a többinek is az a hitvallása, hogy én ilyen vagyok, fogadj el te olyannak.

 

Akkor hogy a viharba fogunk összecsiszolódni, hogyan fogjuk egymást támogatni, ha mindenben csak az „én” fontos? Hol van az egészséges összhang, a közösség szerepe? Hát sehol. Ha mindenki változtatások nélkül akar élni, akkor úgy fogunk járni, hogy mindenkinek lesz egy szingli lakása, ahol átjáró vendégek vannak érdekből, ezek személye cserélődni fog, aztán magányosan leélünk x évet egyedül, bizalmatlanul. Természetesen család nélkül, mert senki ne szóljon már bele, hogy én milyen vagyok és mit akarok. Aztán meglepődünk, hogy egyre több a depressziós, egyre több az utálkozás, az irigység, egyre több az élet unt szorongó ember. A „fogadd el magad, amilyen vagy” ezen tálalásának veszélye, hogy közösségi életre alkalmatlan, aki nem hajlandó egy bizonyos szinten alkalmazkodni. Társas lények vagyunk, így születtünk, igényeljük a szeretet, a másik ember közelségét, segítségét.

 

Tökéletesnek kell lennem

 

Az életben mindig lesz nálad szebb, jobb, ügyesebb, okosabb, kedvesebb, előzékenyebb stb. Mindig lesz nálad bunkóbb, butább, félénkebb, esetlenebb, kevésbé kitartó, csúnyább stb. Ha valamiben jó vagyok, valamiben pocsék, valamiben pedig közepes. Egyszerűen nem tudunk annyi ideig élni (feltételezve maximális egészségi állapotot mellé), hogy mindenben eljussunk a jó vagyok benne szintre, nemhogy a tökéletesre. Ha meg bármiben tökéletesek lennénk, vagy mondjuk mindenben, akkor utána az érdekes? Izgalmas? Érdektelenné válik, nincs benne kihívás…

Tökéletlenségeink ösztönöznek minket mindenben – ahogy pozitív irányba ugyanúgy negatív irányba is. Ha pl. valaki túlsúlyos akkor dönthet úgy hogy csinosabb akar lenni és tesz érte, vagy úgy hogy én ilyen vagyok és kész, majd minden olyan emberre akit szebbnek tart magánál gyilkos tekinteteket vet és féltékeny lesz, tele frusztrációval. Ha valaki buta, akkor rájöhet, hogy azért mert tájékozatlan és tanulnia kell, informálódni, vagy úgy hogy nem tesz érte semmit és megreked egy szinten.

 

Birka szellem táplálása

 

A birka szellem alapból belénk van kódolva olyan alapon, hogy elvárjuk egy vezér, azaz juhász jelenlétét. De juhász csak olyan lehet, akiket a birkák követnek is, bárkire nem hallgatnak. De ha a juhok nem tudnak racionálisan, tájékozottan, egyénileg véleményt formálni és döntéseket hozni, akkor bármilyen juh is lehet juhász.

Vannak normák, amik mindenki számára fonosak. Biztonság, víz és egyéb alapvető szükségletek, család, párkapcsolat, karierr stb. De ezek milyenségébe nekünk is van beleszólásunk.

 

Azt viszont le kell szögeznünk, hogy a média is átalakuláson megy át szinte minden évben. Kiforratlan, keresi az útját. Nem olyan régi történet, hogy így szárnyra kapott. Tanuljunk vele és emellett hagyjunk időt magunknak elgondolkozni azokon amit ott hallunk és látunk. Kicsit távolodjunk el tőle és csak olyan dolgokat építsünk be belőle életünkbe, amik valóban hasznosak.

Szűrjük az információkat. Nézzünk utána. Keressünk gyakorlati példákat. Hallgassunk meg több véleményt is. Merjünk vitatkozni.

 

A médiát mi magunk is működtetjük, terelgetjük. Fejlődéséhez hozzájárulunk. A média azt adja amire neked is igényed van. Ha az igényeidnek más irányt adsz és ezt többen is megteszik, akkor a média minősége és üzenetei is javulni fognak.

 

 

Szerző: LoveBuzzler Személyiség központú társkereső